Table Of ContentSzabó Márton
Társadalompoétika II.
Nyelvészet
Szabó Márton
Társadalompoétika
Vákát
Szabó Márton
Társadalompoétika
A retorika, a nyelvészet és az irodalomelmélet
társadalomtudományi státusa
Második kötet
Nyelvészet
Budapest, 2022
Szerző
Szabó Márton
Szakmai lektor
Cs. Kiss Lajos
A borítón Laurent de La Hyre (1606–1656) A grammatika allegóriája című festményének részlete látható
Kiadja a Nemzeti Közszolgálati Egyetem
Ludovika Egyetemi Kiadó
A kiadásért felel: Deli Gergely rektor
Székhely: 1083 Budapest, Ludovika tér 2 .
Kapcsolat:
[email protected]
Felelős szerkesztő: Pordány Katalin
Olvasószerkesztő: György László, Szabó Ilse
Korrektor: Tomka Eszter
Tördelőszerkesztő: Stubnya Tibor
Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Felelős vezető: Orgován Katalin vezérigazgató
össz ISBN 978-963-531-667-0 (nyomtatott) | ISBN 978-963-531-661-8 (nyomtatott)
össz ISBN 978-963-531-668-7 (elektronikus PDF) | ISBN 978-963-531-662-5 (elektronikus PDF)
össz 978-963-531-669-4 (ePub) | ISBN 978-963-531-663-2 (ePub)
© A szerző, 2022
© A kiadó, 2 022
Minden jog védve.
Tartalom
Bevezetés a második kötethez: A lingvisztikai társadalomtudomány lehetőségei 9
1. A társadalomtudomány és a nyelvtudomány viszonya 9
2. Paradigmák a huszadik századi nyelvtudományban 12
3. A társadalom a nyelvtudomány fényében 17
Első rész: Strukturalista nyelv- és társadalomtudomány 23
I. fejezet. Ferdinand de Saussure: Nyelv, nyelvészet, társadalom 25
1. A nyelvtudomány konstruált tárgya, nyelvezet és nyelv 25
2. Beszéd és nyelv, egyén és társadalom 29
3. Társadalmi hatások és a nyelvi rendszer, külső és belső nyelvészet 33
4. Nyelvi és társadalmi viszonyok 35
5. Az absztraktumok a nyelvben és a társadalomban 38
6. A nyelvi jel mint a társadalmi tény paradigmája 41
7. Korlátok és érvényességek; a nyelvi és a társadalmi állapot 43
II. fejezet. Ferdinand de Saussure: A nyelv struktúrája és a nyelvi jel 47
1. A nyelvi struktúra egysége mint különbség 47
2. A lehetőség a nyelvben és a társadalomban 50
3. A nyelvi és társadalmi jel: hangkép, fogalom, (meg)jelölt 53
4. Érték, értelem, jelentés 57
5. A strukturalista fonológia 61
III. fejezet. Noam Chomsky: A nyelv és a társadalom tudományos vizsgálata 67
1. A nyelvtudomány új tárgya: a tevékeny mondat 67
2. A generatív grammatika elméleti státusa 71
3. Érvényességi feltételek 76
4. Az általánosítás nehézségei és lehetőségei 81
IV. fejezet. Noam Chomsky: A nyelvi valóság mint cselekvés és struktúra 85
1. Egy nyelvcselekvési elmélet 85
2. Kompetencia és kreativitás 89
3. A nyelvi és nyelven kívüli valóság 95
4. A strukturalizmus örvényében 98
V. fejezet. Claude Lévi-Strauss: A strukturalista grammatika paradigmája 105
1. A strukturalista nyelvészet mint a társadalomtudományok vágyott mintája 105
2. A nyelv jelentősége és a nyelvtudomány csodálata 110
3. A nyelvtudományi eredmények átvételének nehézségei 113
4. A társadalom mint objektív struktúra 116
5. Az egységes társadalmi valóság egyetemes tudománya 119
VI. fejezet. Claude Lévi-Strauss: Egy strukturalista-funkcionalista társadalom modellje 125
1. A módszer: struktúra és modell 125
2. A rokonsági objektív struktúra 129
3. Egy társadalmi tudatforma, a mítosz struktúrája 134
4. Strukturált valóság, strukturalista tudomány 139
Második rész: Beszédaktus-elmélet és pragmatika 145
VII. fejezet. John Austin: A cselekvő beszéd 147
1. „Valamit mondani annyit jelent, mint valamit tenni” 147
2. Az igazság terrorja és a fókuszáló tudomány 153
3. A körülmények jelentősége és a cselekedetek sikeressége 157
4. Hazugság, komolytalanság, visszavonás 162
VIII. fejezet. John Austin: A megnyilatkozás mint lokúció, illokúció, perlokúció 167
1. Kételyek és kiutak 167
2. „Az állítás egy cselekvés megcselekvése” 171
3. Beszédcselekvési osztályok 178
IX. fejezet. John Searle: Az újragondolt beszédaktus-elmélet 183
1. „A nyelvelmélet egy cselekvéselmélet rész: ét képezi” 183
2. A beszédaktusok szerkezete 186
3. Az illokúciós aktusok feltételei és szabályai 193
4. Az illokúciós aktusok típusai 199
X. fejezet. John Searle: Cselekvési szándék és intézményesedés 203
1. Jelentés, értelem, intenció 203
2. Intencionális állapotok létrejövése 206
3. Az intézményi valóság 209
4. Konstitutív szabályok és feladatok 214
5. A kollektív intencionalitás 218
XI. fejezet. Jürgen Habermas: A beszédcselekvés társadalomtudományi értelmezése 223
1. Az értelem helye és szerepe a cselekvésben 223
2. A megnyilatkozás két összetevője az illokúció és a propozíció 227
3. Az interaktív beszédaktus 231
4. A beszédcselekvések érvényességi igénye: az igaz, a helyes és a hiteles 235
XII. fejezet. Jürgen Habermas: A kommunikatív cselekvés státusa 241
1. A kommunikatív szituáció 241
2. Teleologikus, normatív és dramaturgiai cselekvés 244
3. A kommunikatív cselekvés értelmezése 250
4. A hiányzó harmadik 255
Harmadik rész: Szövegtan és a diskurzustudományok 259
XIII. fejezet. Petőfi S. János: Szövegszerkezet – világszerkezet 261
1. Egy tudományos életút és állomásai 261
2. Tudományelméleti és módszertani kérdések 265
3. Mi a szöveg? 270
4. A szövegértelmezés architektonikája 275
XIV. fejezet. Petőfi S. János: A szemiotikai textológia és eredményei 281
1. A multimediális kommunikatív szövegelmélet 281
2. A mozgás szemiotikája 284
3. A strukturalista szövegtan társadalomtudományi lehetősége 288
XV. fejezet. Robert de Beaugrande és Wolfgang Dressler: A műveleti szövegtudomány 293
1. Diszciplináris kérdések 293
2. A műveleti szövegtudományhoz vezető út 297
3. A szövegek létrehozása 300
4. Kilépés a szövegkorpuszból 305
XVI. fejezet. Robert de Beaugrande és Wolfgang Dressler: Kohézió- és koherenciateremtés 309
1. A szöveg kohéziója 309
2. Szövegkohézió és cselekvés 313
3. A koherencia: ismeret, jelentés, fogalom, értelem 320
4. Szemantikai cselekvéstípusok 324
XVII. fejezet. Robert de Beaugrande és Wolfgang Dressler: A cselekvő szöveg kritériumai 331
1. Szándékoltság a szövegben és a diskurzusban 331
2. Elfogadhatóság és együttműködés 335
3. Helyzetszerűség és a szituáció ereje 340
4. Az intertextualitás és a tettek egymásra hatása 345
5. Előfordulási valószínűségek 350
Negyedik rész: Diskurzuselméletek és diskurzuselemzések 357
XVIII. fejezet. Paul Ricœur: A társadalom szövegvalósága 359
1. Az élőbeszéd és az írásos megnyilatkozás 359
2. A cselekvés mint szöveg 363
3. A megértéstől a magyarázatig: az objektivitás átértelmezése 366
4. A magyarázattól a megértésig: a társadalomolvasás módjai 371
XIX. fejezet. Clifford Geertz: Az interpretatív társadalomtudomány 375
1. A társadalom diszkurzív realitásának alapelvei 375
2. A módszer kérdése: sűrű leírás 378
3. A diszkurzív társadalomtudomány sajátosságai 382
4. Az ideológia mint diszkurzív realitás 386
XX. fejezet. Teun A. van Dijk: A diskurzustudomány státusa és a kritikai diskurzuselemzés 393
1. A diskurzus sajátosságai 393
2. Elméleti közelítés a diskurzushoz 397
3. A diskurzuselemzés alapelvei 401
4. A kritikai diskurzuselemzés 406
XXI. fejezet. Ernesto Laclau: Politikai diskurzuselmélet és kutatás 411
1. A diszkurzív tudományos szemlélet és alapkategóriái 411
2. A társadalmi identitás diszkurzív valósága 415
3. Politikai diskurzuselmélet 418
4. Az essexi diszkurzív elemzés 422
Irodalomjegyzék 427
Vákát
Bevezetés a második kötethez
A lingvisztikai társadalomtudomány lehetőségei
1. A társadalomtudomány és a nyelvtudomány viszonya
A társadalomtudomány művelője hajlamos úgy tekinteni a nyelvre, hogy ez csupán
az objektíve adott társadalmi valóság szubjektív tükre, korrekt vagy téves gondolatok
hordozóközege. Ezért aztán a nyelvi valóságot két oknál fogva sem tekinti fontos ténye-
zőnek a társadalomtudomány szempontjából. Egyrészt azért, mert a társadalomkutató
a társadalom objektív természetét vizsgálja, nem pedig annak bizonytalan karakterű
és gyakran torzító megjelenését az emberek tudatában és verbális megnyilatkozásaiban.
Másrészt a tudati tartalom „szubjektív tükrözési” formáinak és módjainak kutatása nem
a társadalomtudományok, hanem az úgynevezett szövegtudományok feladata, vagyis
ezen a területen az irodalomtudomány és a nyelvtudomány az „illetékes” instancia.
Ha a társadalomtudóst mégis érdekli a társadalmi tudat természete (például az ideo-
lógia, az értéktudat, a közvélemény, a kommunikáció és mások), akkor azzal szembesül,
hogy ennek kutatását más tudósok periferikus tevékenységnek fogják tekinteni a társa-
dalom úgymond alapvető, lényegi és objektív vonásainak feltárásához képest. Ráadá-
sul ezeknek a tudatvizsgálatoknak van két problematikus vonása. Egyrészt a kutatók
az egyedi tudattartalmak feltárására, ezek „újramondására” vagy mennyiségi összeg-
zésére törekszenek, másrészt azt próbálják kideríteni, hogy miként determinálja ezeket
a szubjektív tényezőket a vizsgált egyének objektív léthelyzete. Carl Schmittnél ponto-
sabban kevesen jellemezték ezt a retardált tudományos attitűdöt: „Előbb felállítják a két
szféra ellentétét, majd semmivé oldják fel az egyiknek a másikra történő visszavezeté-
sével: ez a módszer szükségszerűen karikatúrává válik.”1
A társadalom megértése szempontjából ezek indokolatlan redukciók, amelyek leg-
inkább a nyelv ignorálásában mutatkoznak meg. Bizonyítékul érdemes kézbe venni
szinte bármely szociológiai, közgazdasági vagy politikatudományi összefoglaló munkát,
tankönyvet, és ilyen szempontból megnézni őket. Elvétve találunk bennünk a „tudat-
állapotra” és kutatására vonatkozó fejezeteket. Objektív intézmény, szervezet, struktúra,
tagolódás; mondhatni, rendszer rendszer hátán, olykor elképesztően bonyolult tagoltság-
ban. Csak éppen konkrétan cselekvő ember nincs sehol, vagy ha mégis, teljesen bizonyos,
hogy emberünk nyelvtelen és beszéd nélküli, s ha mégse az, akkor ebbéli tulajdonsága
és praxisa jelentéktelen tényező. A kutató nyilvánvalóan nem azt gondolja, hogy az embe-
reknek nincs nyelve, és nem beszélnek egymással, azt gondolja „csak”, hogy ez a tény
lényegtelen a társadalom „igazi” valóságához képest.
1 Carl Schmitt: Politikai teológia. Ford. Paczolay Péter. Budapest, ELTE Állam- és Jogtudományi Kar,
1992. 23.
9
