római költők a 18–19. századi magyarországi irodalomban vergilius

376 Pages·2017·26.45 MB·Hungarian

RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN
VERGILIUS, HORATIUS, OVIDIUS
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 11 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 22 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
R 18–19.
ÓMAI KÖLTŐK A

SZÁZADI MAGYARORSZÁGI

IRODALOMBAN
V , H , O
ERGILIUS ORATIUS VIDIUS
Szerkesztette
Balogh Piroska – Lengyel Réka
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Irodalomtudományi Intézet
Budapest, 2017
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 33 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
A kötet megjelenését a Nemzeti Kulturális Alap támogatta
© MTA BTK, 2017
© A szerzők, 2017
Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a nyilvános előadás,
a rádió- és televízióadás, valamint a fordítás jogát.
ISBN 978-615-5478-40-6
Kiadja az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont
Irodalomtudományi Intézet
Felelős kiadó: Fodor Pál főigazgató (MTA BTK)
Nyomdai előkészítés:
MTA BTK Történettudományi Intézet
tudományos információs témacsoport
Vezető: Kovács Éva
Tördelés: Hudecz Andrea
Borítóterv: Szilágyi N. Zsuzsa
Nyomdai munka: Prime Rate Kft.
Felelős vezető: dr. Tomcsányi Péter
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 44 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
„A valósággal jó, s igaz, és mindenképpen tökéletes Poéta nevét
azonban, a szónak teljes értelme szerént, csak az olyan jeles Költő
érdemli-meg, akiben mind a költésre szükséges elmebéli tehetség,
mind a versszerzésre megkívántató kész tudomány feltaláltatik; és aki,
ekképpen, mind a két tehetséggel, talentummal, s tudománnyal birván,
a mesterséget és természetet egyesíti: studium cum divite vena. Ilyen volt
Virgilius, Varius, Horatius, Ovidius, Catullus, Tibullus, Propertius,
s több más akkori Poéta, (Rómának litteratúrabéli arany idejében);
ilyenek voltak az Ő mestereik, a Görögök;
[…]
Természeti adomány nélkül, akármit tegyen, Poétává s igaz
Versszerzővé soha senki sem lesz. Innét van, hogy a metrummal élő,
s a szillabák hangjait a görög, deák, és magyar igaz prozodia reguláji
szerént hibátlanúl mérséklő boldog Fannius szintén olly tehetetlen
és íze-fogyott szegény versfaragó lehet, és szokott-is lenni, valamint
az a szotyogó totyogó Hegyallyai Dudás Péter, aki […] egyedül csak
a szótagok számát vizsgálja, s a sorok utólsó szillabájinak egyenlő
hangzását, „keresi”, és a nagy üggyel bajjal öszvekeresgélt rotyogó
potyogó véghangokat minden józan értelem nélkül egybe-rakosgatja…”
(Batsányi János, A’ Magyar Tudósokhoz, Pest, 1821, 59–60, 66–67.)
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 55 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 66 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
R 18–19.
ÓMAI KÖLTŐK A SZÁZADI

MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN
– V , H , O –
ERGILIUS ORATIUS VIDIUS
Az antik görög és római szerzők magyarországi recepciótörténetének
kutatása gazdag hagyománnyal bír a magyar irodalomtörténet-írás,
a klasszika-fi lológia és az utóbbi évtizedekben önállósult neolatin
fi lológia művelőinek körében. E hagyományhoz kapcsolódva a jelen
tanulmánygyűjteményben az MTA BTK Irodalomtudományi Inté-
zet XVIII. századi Osztálya, a Miskolci Egyetem Irodalomtudományi
Doktori Iskolája és az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudo-
mányi Intézet XVIII–XIX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke
által Miskolcon, 2016. október 6–8. között, azonos címmel megrende-
zett nemzetközi tudományos konferencián elhangzott előadások egy
részének szerkesztett változatát adjuk közre. A tanácskozás központi
témája a három, életművének jelentőségét és a világirodalom egészére
tett hatását tekintve kiemelkedő római költő, Vergilius, Horatius és
Ovidius recepciója volt a 18. század és a 19. század első fele magyar-
országi irodalmában. A konferencia megrendezését indokolta, hogy
ösztönözze az adott terület rendszeres és módszeres kutatását, s ez
által elkezdődjék a vonatkozó témák és módszerek számbavétele, va-
lamint megismerhetővé váljanak a legújabb eredmények.
A tudományos tanácskozás szervezői felismerték, hogy az an-
tik római irodalom 18–19. századi befogadás- és hatástörténetének
feltérképezése – az ez idáig elvégzett fontos, de többnyire szűkebb
részterületekre szorítkozó feltáró munkálatok sorát folytatva – igen
7
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 77 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN
összetett és hosszú időt igénybe vevő feladatokat ró a kora újkori ma-
gyarországi irodalom történetének kutatóira. Ebből a megfontolásból
kiindulva határozták meg a konferencia központi témájaként a három
legkiemelkedőbb római szerző, Vergilius, Horatius és Ovidius recep-
ciójának vizsgálatát. Mivel három viszonylag nagy terjedelmű élet-
műről, és legalábbis a lírai és epikus műfajok tekintetében a három
legolvasottabb szerzőről van szó, még így sem állíthattuk magunk elé
követelményként a teljességre való törekvést. A célkitűzéseket illető
visszafogottságot többek között az a feltételezés indokolta, mely sze-
rint a görög és római irodalom éppen a jelen kötet tanulmányainak
szerzői által vizsgált korszakban, nagyjából az 1700-as évek elejétől az
1800-as évek közepéig gyakorolta a legnagyobb és a leginkább sokré-
tű hatást a magyarországi olvasókra és a magyarországi irodalomra.
Közkeletű felismerés ugyanis, hogy az antik irodalom recepciójának
kiterjedtsége szoros összefüggésben áll az iskolai oktatásban részt ve-
vők számával, s a tananyag felépítésével. Ha fi gyelemmel vagyunk
e tényezőre, megállapíthatjuk, hogy a megelőző időszakhoz képest
ebben a százötven évben lendületet vett a közoktatás és a felsőokta-
tás expanziója, noha az illetékes állami és egyházi hatóságok munkája
csak az 1800-as évek elejétől hozott látványosabb eredményt. A latin
nyelvű irodalom kiemelkedő szerzőinek ismertségét nagymértékben
befolyásolta, hogy 1844-ig ez volt az igazgatás és az oktatás nyelve.
„Latinul fogalmazták a törvényeket és a bírósági iratokat, a diák nyolc
századon át előbb tanulta meg a latin szavak leírását, mint a magya-
rokét, s még a XVIII–XIX. század fordulóján is számos témakörről
könnyebben és szabatosabban beszéltek az iskolázottak latinul, mint
anyanyelvükön.”1
A latin nyelv elsajátítása természetszerűleg együtt járt a latin
nyelvű irodalom klasszikus remekműveinek felszínesebb vagy mély-
rehatóbb megismerésével. Ezen túl az ókori irodalom magyarországi
befogadástörténetének fontos jellemzője az a gyakorlat, mely kiemelt
fi gyelmet szentelt a görög és római irodalmi alkotásoknak a magyar
nyelv és irodalom oktatásában. Az 1819–1851 között használatban
lévő nyelv- és irodalomtankönyvek többségében megfogalmazódik a
1 TARNAI Andor, Szóbeliség – latinság – írásbeliség = Rendszerek: a kezdetektől a romantikáig,
írta és összeállította TARNAI Andor és CSETRI Lajos, Bp., Szépirodalmi, 1981 (A magyar
kritika évszázadai, I), 11–26, itt: 14.
8
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 88 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN
kívánalom, mely szerint a tanulóknak úgy kell nyelvi készségeiket a
hétköznapi életben, a munkájuk során elvárható, vagy az azt felülmú-
ló, az irodalmi művek megalkotásához elengedhetetlenül szükséges
szintre fejleszteniük, hogy példát vesznek a régi görög és római szer-
zőkről; noha tanácsos a jelenkori külföldi irodalom tanulmányozása
is.2 A tankönyvszerzők között többen is vannak, akik felhívják a fi -
gyelmet arra, hogy a példakövetésnek nem szabad a puszta utánzásra
korlátozódnia, lényegesebb, hogy „az eredetiség végtelenül beható
ereje érdekes benyomást tegyen annak lelkében, ki érti, s hogy az,
kinek a latin nyelv gyakorlása különben is tisztében áll, a válogatott
gyönygyöknek hasznát vehesse”.3 Az 1836-ban megjelent tankönyv
szerzője, Horváth Elek azonban bizonyos esetekben igen nagyra érté-
keli az ókori irodalmi művek magyar nyelvű fordításait is, amennyi-
ben szinte azonos színvonalúak az eredeti alkotásokkal. Véleménye
szerint Virág Benedek például „egész horatiusi lélekkel, tiszta nyelv-
vel, és semmit nem erőltetett beszéddel” ültette át a római költő mű-
veit. A klasszikus hármas tagjai közül egyébként a horatiusi életmű
hatása a leginkább kiterjedt. „Horatius áll e szellemi mozgalom kö-
zéppontjában, ő az eszményképe a múlt évszázad tudós lyricusainak
és Rájnistól kezdve, ki legelőször szólalt meg »aeoli lanton«, egészen
Berzsenyiig formában és tartalomban a deákosok mindegyikénél ráis-
merünk arra a vonásra, a mit Horatius »szellemujja von«.”4
Az az általánosságban megfi gyelhető tendencia, hogy Magyar-
országon a 19. század második felétől az átlagember műveltségében
egyre kevésbé kap teret az antik latin nyelvű irodalom, elsősorban e
két irodalom-, illetve oktatástörténeti jelenségre vezethető vissza. Szá-
mos példa igazolja, hogy mind többen és többen bizonyulnak fogé-
konynak „az eredetiség végtelenül beható erejére”, s alkotnak magyar
nyelven világirodalmi rangú, Vergilius, Horatius, Ovidius nagyságá-
hoz méltán hozzámérhető lírai vagy epikus költeményeket. Az elsők
között Baróti Szabó Dávid, hiszen „egy egész vaskos kötettel bebizo-
nyította, hogy a mi lenézett és mellőzött édes magyar nyelvünkben
ritka képesség rejtőzik: Vergilius, Ovidius és Horatius legszebb for-
2 Vö. MÉSZÁROS István, Magyar irodalom reformkori középiskoláinkban, ItK, 91–92(1987–
1988), 5–6, 674–707.
3 Vö. Uo., 685.
4 CSÁSZÁR Elemér, Horatius és Verseghy, ItK, 9(1899), 3, 287–300, itt: 287.
9
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 99 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133
RÓMAI KÖLTŐK A 18–19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI IRODALOMBAN
máit irhatni rajta. S ezzel távlatot nyitott a jövőbe, a mikor a magyar
költészet nem a vőfélyrigmusok és a kántorbucsuztatók stilkörében
mozog majd, hanem igazi klasszikai költészetté fejlődik.”5 Majd a fi -
atal Csokonai, aki „messze túlemelkedik az iskolás klasszicizmus kö-
rén, és mégsem semmisíti meg, hanem teljesíti a klasszicizmus köve-
telményeit”.6 Verseghy költészetében is „Minduntalan olyan eszmék-
re bukkanunk, a mik Horatius agyában fogantak meg, lépten-nyomon
találkoznak Horatius nevével, munkáival.”7 Továbbá Berzsenyi, aki
„a görög ősmelegbe viszi vissza a magyar foganást. […] Magyar Ho-
ratiusnak nevezték, de az egész kortárs-irodalom Horatius-ízűbb,
mint ő. […] Berzsenyi nem hajlékony, nem tud tettetni, utánozni. Ő
kiszabadul.”8 Klasszicista mintakövetés és eredetiség sajátos keverése
jellemzi Vörösmarty költészetét is. A merengőhöz elemzésében Szabó
Magda így fogalmaz: „már rájöttem, mit csinál, a Hübnert szedte neki
versbe, az elemisták tankönyvét, persze nála ez is zseniális, a Hübner,
mert amihez hozzányúl, arannyá válik az érintésére. Ez a legszebb
magyarul írt latin költemény, Horatius, hübnerül, milyen kár, hogy
ez a lány nem latin.”9
Ez alapján kijelenthetjük: a magas színvonalú, magyar nyelvű iro-
dalom térnyerése a 19. század második felére azt eredményezte, hogy
csökkent a világirodalom klasszikus szerzőinek kultusza.10 Egyrészt a
magyar költők és írók művei egyre bőségesebb példatárral szolgáltak
a magyar nyelv és irodalom oktatásához, így a különféle iskolatípu-
5 NÉGYESY László, A mértékes magyar verselés története. A klasszikai és nyugat-európai vers-
formák irodalmunkban, Bp., Kisfaludy Társaság, 1892, 73.
6 SZAUDER József, Az estve és az álom: Felvilágosodás és klasszicizmus, Bp., Szépirodalmi
Könyvkiadó, 1970, 157.
7 CSÁSZÁR, i. m., 288.
8 NÉMETH László, Magyarság és Európa, Bp., Franklin Társulat, 1935, 73. Vö. Berzsenyi
„pindarosszibb volt Horatiusnál a maga lobogásával, de horatiusi, fegyelmezett for-
mák kilomboztatója is költészetünkben.” DEVECSERI Gábor, A hasfelmetszés előnyei – A
mulandóság cáfolatául, Bp., Magvető, 1971, 48.
9 SZABÓ Magda, A bűntudatos parainesis: A merengőhöz = UŐ, A lepke logikája, Bp., Argu-
mentum, 1996, 157–178, itt: 173.
10 Ezzel nagyjából egy időben következett be a neolatin irodalom elhalása is, vö.: „Az
a romantikus nemzedék, amelynek Erdélyi is tagja volt, már legföljebb – ritka ki-
vételektől eltekintve – iskolai gyakorlatként ismerte a neolatin költészetet.” SZÖRÉ-
NYI László, Neolatin lírai költészet a XVIII. századi Magyarországon, ItK, 95(1991), 5–6,
589–596, itt: 589.
10
LLeennggyyeell__RRóómmaaii__KKöönnyyvv..iinnddbb 1100 22001177..1111..2288.. 1144::5599::1133