_LIE-CE_AZ ELOMLÓ ÜRESSÉG IGAZ KÖNYVE

164 Pages·19.481 MB·Hungarian

by  lie-ce

列子
Lie-ce

沖虛真經
Az elomló üresség igaz könyve

Fordította, jegyzetekkel ellátta

és az utószót írta
Dobos László

A Lie-ce a következő 8 fejezetből áll:
Fejezet Cím Átírás Fordítás

1 天瑞 Tien-zsuj Az Ég jeleiről
2 黃帝 Huang-ti A Sárga Császár
3 周穆王 C s o u Mu-vang [A Csou-beli] Mu király
4 仲尼 Csung-ni Konfuciusz
5 湯問 Tang ven Tang kérdései
6 力命 Li-ming Akarat és sors [Erő és sors]
7 楊朱 Jang Csu Jang Csu
8 說符 Suo-fu Mérték a világ [Az összefüggések magyarázata]

https://hu.wikipedia.org/wiki/Lie_J%C3%BC-kou
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lie-ce_(k%C3%B6nyv)

1
I. AZÉGJELEIRŐL 5
1. [l.]
Lie Ce mester már negyven éve, hogy a Cseng-kerteknél
lakott, és mégsem ismerte őt senki. A herceg, a nagy
méltóságú urak és az elöljárók szemében ősemvolt más,
csak egy a közönséges emberek közül. Mikor az országra
szűkös idők köszöntöttek, és elhatározta, hogyVejbe köl­
tözik,tanítványaiígyszóltakhozzá: ,,Mesterünkútrakel,és
nem tudjuk, mikor térvissza. Eljöttünkhát, hogyútmuta­
tástkérjünktanításafelől, és megkérdezzük, milyenmon­
dásokat hallott Hu Csiu Ce Lintól." Lie Ce kacagva vála­
szolt: ,,Ugyan miféléket mondott volna Hu Csiu Ce Lin?
Egyszer fél füllel hallottam, mit beszélgetett Po Hun Vu
Zsennel, ezt elmondhatom nektek. Ilyeneket mondott:
»Van éltetőszületetlen, van alakító változatlan. Ami nem
született,képesélőtszülni,amiváltozatlan,képesalakítani
aváltozót.Amiélő,csakélnitud,amiváltozó, csakváltozni
képes, ezért az örökös születés és a folytonos változás. Az
örökké születőés afolytonváltozóörökkön-örökkészüle­
tikésváltozik, mintajinésajang, mintanégyévszak.Ami
nem született, azt nem ismerhetjük, az magába zárt. Ami
változatlan, oda- s visszatér, határhoz sehol sem érkezik.
Amitnemismerhetünk,amimagábazárt,annakÚtjasoha
végetnem ért.v"
A Sárga császár könyveben ez áll:
»Az ürességszellememegnemhal,
úgyhívják, hogyrejtélyesnőiség.
Erejtélyesnőiségkapuja:
ÉgésFöldgyökere.
Milyelomló ésvédelmező,
munkálkodásafáradhatatlan.«
6 1. AZ ÉGJELEIRŐL
Hiszen ami a dolgokat élteti, maga nem született, és ami
át- meg átváltoztatja őket, maga változatlan. Belőle fakad
születés,átváltozás,szín ésforma,tudáséstestierő,fogyat­
kozás és megnyugvás, deélőnek,változónak, színnekvagy
formának, tudásnakvagytestierőnek,fogyatkozónakvagy
megnyugvónak mondani pusztatévelygés.
I. [2.]
Lie Ce mester mondotta: ,,A régi bölcsek ajin és ajang
erőittekintettékÉgésFöldmozgatóinak. De hamindent.
aminek formájavan, a formátlan szült- miből lett akkor
a világ? Erre azt mondom: volt egy ősváltozás, volt egy
őskezdet, volt egy őskeletkezés, és volt egyősegyszerűség.
Az ősváltozáskor az Erő még láthatatlan, az őskezdetben
az Erő létrejön, az őskeletkezés a Formák kezdete, az
ősegyszerűség pedig sokféle Minőség kezdete. Az. Erő, a
Formák és a Minőségek mikor még nem különültek el,
csak ködös zűrzavarról bezélhetünk. Egybekavarodva és
összezavarodvavoltak mindenek, segymástól mégel nem
váltak.Ezértmondjuk,hogyködöszűrzavar.Fürkésszükés
mégse látjuk, hallgatjuk, de mégse halljuk, megfognánk,
1
de el nem érjük - ezért azt mondjuk rá: »könn)'Űség«.
Nincsforma,melynél ekönnyűségmegmaradna. Mikora
könnyűség átalakul, létrejön az egy, az egy átalakul, s lesz
belőle hét.Ahétátalakul, lesz belőlekilenc, ésakilenccel
végetérasor.Ámújváltozásjön, sújraittazegy. Ezazegy
a formák változásának kezdete: ami tiszta és könnyű, az
felfelétört,ésÉggélett,amizavarosésnehéz,azlesüllyedt,
hogyFöldlegyen.Kettejükerejepedigharmóniábaolvadt,
belőle lett az ember. Így őrzi Ég és Föld a magvakat, a
úzezernyi lénypedigátváltozikés életre kel."
I. [3.]
Lie Ce mester mondotta. .Sern az Ég, sem a Föld nem
tökéletes, abölcsembersemmindenható,ésvan, amirea
tízezernyi lény egyike sem képes. Mivel az Ég éltet és
1. AZ ÉGJELEIRŐL 7
betakar, a Föld megformál és fenntart, a bölcs tanít és
átalakít, az élőlények meg természetük szerint élnek, így
aztánvanolyan,amirecsakaFöldképes,az Égpedignem,
ésolyan isvan. hogyahol abölcsbotladozik. aközönséges
lények könnyedén szaladgálnak. Hogy mitőlvan ez? Ami
éltet és betakar, nem tud formálni és fenntartani, ami
formál és fenntart, nem képes tanítani és alakítani. A
tanító és alakító nem tehet a dolgok természete ellen,
aminekpedigtermészete meghatározott, helyébőlkinem
térhet. Ígyaztánjinésjangváltozik-ezÉgésFöldmenete.
Hol emberséges, hol igazságos - ilyen a bölcs tanítása. A
úzezernyi lény köztmegvan természete szerintgyenge is,
erős is. Mind csak saját természetét követi, és helyéből
kitérni képtelen.Van, amiél,ésvan, ami azélőtélteti,van
forma,ésvan, amiaformátmegformálja,vannakhangok,
ésvan,amiahangothangossáteszi,vannakszínek,ésvan,
ami színessé teszi őket, vannak ízek, ésvan, amitől ízessé
lesznek. És bár az élet a halál nyomán születik, az élet
éltetője mégsem pusztult el még soha. Bár a forma a test
által formálódik, ami a formát alakítja, még soha testet
nem öltött. Bár a hangok hallásunk által hangosak, a
hangokzendítőjemégmindig némamaradt. Báraszínek
azárnyaknyomán csillognak,aszínekszínezőjemégsoha
fel nem tündökölt. Bár az ízek a kóstolás nyomán támad­
nak,azízekfűszerezőjemégmindigíztelenmaradt.Tétlen
munkálkodás1 igazgatja mindezt - lehetjin, vagy lehet
jang, lehet lágy vagy kemény, rövid vagy hosszú, kerek
vagy szögletes, élő vagy holt, forró vagx hideg, lebegő
2
vagy alászálló. lehet hang vagy felhang , előtűnő vagy
eltűnő, sötétvagyaranylósárga, édesvagykeserű, búzős
vagy illatos: nem tudás és nem is képesség, még sincs,
miről ne tudna, és nincs. mit meg ne tehetne."
1. [4.]
Lie Ce mester Vej felé menet épp eszegetett útközben,
mikoregyiktanítványaegy, azévszázadokalatt márkiszik-
8 1. AZ ÉGJELEIRŐL
kadt koponyát talált. A mester félrehúzta az út menti
bozótot, se szavakkal fordulttanítványához, Paj Fenghez:
„Csakmi ketten- ez a csontdarab meg én - tudjuk, hogy
1
nincs, mi meghalt, és nincs, mi élő volna. De mi van a
gyászon ésaz életörömön túl?Vanegynagygépezet, mely
az élet magvait mozgatja, és fürjjé változtatja, mi előbb
béka volt. Ha e magvak vízbe kerülnek, vékony rétegben
lebegnekrajta. Vízpartra kerülve békalencse lesz belőlük,
dombtetőnmegútifűvéválnak.Ajól trágyázottföldben az
útifűbőlvarjúlábgazválik.Avarjúlábgazgyökerébőlférgek
sarjadnak, levelébőlmegpillangó terem. Ezekapillangók
aztán mind bogárráváltoznak, és a konyhában, a tűzhely
alatt tanyáznak, olyasforrnák, mint a lehámlott bőr, és
2
seregélycsapat anevük. Ezernapelteltévelebbőlabogár­
ból madár lesz, úgy hívják, hogy tisztacsont. A tisztacsont
madár nyálából lesz a nemesféreg, ebből meg az ecetfaló
kagyló, melynekszekérállúa neve. Belőle születikamásik
ecetfaló, a sárga gonosz. A sárga gonoszból lesz a kilenc­
rajzos, ebből meg avaksigyepbogár, majd a rohadttökku­
kac. Birkamájbólfölditök,lóvérbőlmeglúdvérctámad.Az
embervérébőlbolygótűzválik. Ahéja karvallyá, a karvaly
kakukkmadárrá, ez meg idővel megint héjává változik.
Fecskékből kagylók, a mezei egerekből fürjek lesznek. A
rohadt dinnyéből hal terem, és a hagymából mindenféle
zöld növény. Afeketejerke majom lesz, ahalikrából meg
rengeteg bogár. ASanJüanhegyen él egyállat, »valamifé­
le- aneve,ésönnernzésselszaporodik.Amocsárigágogók
egymásra néznek, és attól szaporodnak. A nagyderekú
teknősbékákcsaknőstények, és hímeknélkültenyésznek,
a növendékdarazsak csak hímek, és nőstények nélkül so­
kasodnak. Az Elgondolkodókföldjén a férfiak nem érint­
keznek a nőkkel, a nők férfiak nélkül esnek teherbe. A
Köles herceg egy óriás lábnyomtól születettt,JiJin pedig
egy odvas eperfából. Aszitakötő anyirkosságból terem, a
muslicákaborbólkelnekéletre.Abirkagazolyan,mintha
nemlennénekrügyei, de azöregbambusszal együttbékés
I. AZ ÉGJELEIRŐL 9
zöldellőbogár lesz belőle, ebből születik a leopárd, a le­
opárdból a ló, a lóból meg az ember. És az ember újra
belép a nagy gépezetbe: a tízezer lénvt mind e gépezet
dobja elő, és mindüket ez fogadjavissza..,
I. [5.]
Így mondjaa Sárga császárkönyve:
„Megmozdul aforma, ámnemformát teremt, csakárnyat
vet. Megcsendül ahang, ámamitlétrehoz, csakvisszhang.
Asemmi, ha megmoccan, nem a semmit teremti, hanem
alétezést."1 Aformákvégesek,talánazÉgésaFöldisvéget
ér egyszer, ésvelükmi magunk is bevégezzük majd. Hogy
akkor tényleg minden véget ér-e, azt nem tudom. Hogy
véget ér-e az Út, holott kezdete sincs, hogy megszűnik-e,
holott nem is létezett?... Ami élő, visszatér a élettelenhez,
aminek formája van, visszatér a formátlanhoz. De bár
akkor már nem él. mégsem ő a gyökerében születetlen.
bár akkor már nincs formája, mégsem ő a gyökerében
alaktalan.2 Az élők sorsa, hogy el kell pusztulniuk. Ami
pusztul, csak elpusztulni tud,ugyanúgy, mint ahogyazélő
sem tehet egyebet, mint hogy él. Arra vágyni, hogy meg­
maradjon életünk,\agyhogyne érjen el avég, csaktudat­
lanságavilág sorafelől.
Minden szellemi az Égdarabja, minden testi aFöldrésze.
Az égi tiszta és szétáradó, a földi zavaros és sűrű. Ha a
szellem és a test elválnak egymástól, mindegyik visszatér
oda, hová lényege szerint tartozik. Úgy is hívják, hogy
megtértlélek, hiszenvisszatér igazi otthonába.'.~
ASárgacsászármondotta:
,,Aszellemátlépikapuját,
atestmegleligyökerét.
Hogyismaradhatnavalami belőlünk?"
10 l. A2 ÉGJELEIRŐL
I. [ti.]
Születéstől ahalálignégynagyváltozásavanazembernek:
gyermekkor, ifjúság, elaggás és pusztulás. Míg gyermek,
életerejeteljes,akarataerős,ésalélekbékéjeháborítatlan.
Nincs, mi árthatnaneki, ígytökéletes. Ifjúkéntvére heves,
és ereje féktelen, sóvárgás és gond egymást kergeti, a
dolgok rátámadnak, s így tökéletessége is elvész. Mikor
öreg és elaggott, meggyengülnek mind a vágyak és gon­
dok.Atestcsakpihennikíván,semmifontosnincsszámára
többé. Ekkor, bár nem olyan tökéletes, mint gyermekkor­
ban volt, ifjúkoránál mégis különb. A pusztulásban végül
megleli nyugalmát, svisszatéra teljességbe.
I. [7.]
Egyszer, mikor Konfuciusz a Taj San hegyen vándorolt,
összetalálkozott Zsung Csi Csivel, aki ott kószált a Cseng
környéki pusztaságban. Szarvasbőrruhájátcsakegydurva
kötéllel fogta át, lantját pengette, és énekelgetett hozzá.
,,Hogyhogy így őrvendezel. öreg?" - kérdezte tőle Kung
mester. .,Sok mindennek örülhetek" - válaszolt. - A tíz­
ezernyi lény mind az Ég szülötte. de közülük is az ember
alegkiválóbb-hogyemberlettem,ezazelsőörömöm.Nő
ésférfiközülaférfitiszteletreméltó,míganőcsakalantas
-hogyjómagam férfi lettem, ez amásodik örömöm. Van,
akimegszületik,deegynapotseél.vagymégpólyáskorban
elpusztul - én meg már a kilencvenediket taposom, ez a
harmadikörömöm.Agondolkodókosztályrészemindigis
aszegénységvolt,smindnyájunkéleténekahalálvetvéget
-megvan azosztályrészem, éseléremavéget is, ugyan mi
szomorkodnivalórn lenne?"
„Milyen igaz- mondta Konfuciusz. -Csak egymegbékélt
ember képes ígyélni."
I. [8.]
LinLej márszázévesnél isöregebbvolt,shabármártavasz
utójafeléjárt,mégmindigszőrmeruhábaburkolózvagyt'ij-
1. AZÉGJELEIRŐL 11
tögette az elhagyottkalászokat a mezőn. s közben énekel­
getett. Konfuciusz Vej felé menet észrevette őt. s tanítvá­
nyaihozfordulvaígyszólt. ,,Az. azöregottolyasvalaki.akivel
érdemesszótváltani. Próbáljatokmeg tudakozódni nála!"
Ce Kung kérte is. hogy odamehessen, s mikor egy domb
tövében utolérte. szúrósan az öreg szemébe nézett, és
nagvot sóhajtva megszólította. .,Te meg miért nem bán­
kódsz inkább, ahelyetthogyitténekelgetsz, ésszedegeted
a kalászokat?" Lin Lej csak ballagott tovább dudorászva.
De Ce Kungmegint unszolni kezdte, addig, mígnem egy­
szercsakazöreg megfordult,és ígyszólt: .Aztán mi lenne
az,amitbánnomkéne?",,Fiatalkorodbannemszorgoskod­
tál,felnőttkéntnemtörekedtél,mostöregségedreaztánitt
vagy feleség és gyerekek nélkül, nemsokára meghalsz -
ugyan mitől lenne olyan örömteli dalolászva kalászokat
böngészni a földeken?"-kérdezte Ce Kung.
.Amiben örömömet lelem, bárki örülhetne annak, csak­
hogy fonákul ítél felőle, s siralomnak tartja - válaszolt
nevetve Lin Lej. - Fiatalon nem szorgoskodtam, felnőtt­
ként nem törekedtem, ezért nyúlthosszúraéletem. Öreg­
ségemre se feleségem, se gyerekem, így közelít életem a
vége felé - ezért találom meg örömömet." Ce Kung ezt
válaszolt erre: .,Minden ember szíve vágya, hogy hosszú
életűlegyen,ésmindenkielborzadahaláltól.Hogyvanaz,
hogy te mégis a halálnak örülsz?" Lin Lej ekkor így szólt:
„Halálvagyéletcsakolyan,mintjönniéselmennni.Hiszen
ha emitt meghalok, honnan tudhatom, hogy nem szüle­
tek-e meg arrébb? Csak annyit tudok, hogy e két dolog
nem egyforma. Honnan tudhatom. hogy az élet utáni
szakadatlanvágyakozásomnemcsalatkozás-e?Ésaztugyan
honnan tudhatnám, hogyhamost meghalnék, aznem len­
1
ne-ejobb, mintelőtteazéletvolt?" Ce Kung,bárvégighall­
gatta,nemsokatértettszavaiból,visszatérthátamesterhez,és
mindent elmeséltneki. Konfuciusz ígyszólthozzá: .Tudtam,
hogyérdemesszótváltanivéle, ésigazam volt. Bizonyő már
megragadta, bármég nemjárt avégére'."
12 I. /\.Z ÉGJELEIRŐL
I. [9.j
CeKungmárnagyonbelefáradtasoktanulásba. ,,Nyugal­
mat szeretnék" - mondta Konfuciusznak. ,,Az életben
nincs megnyugvás"-válaszolt Konfuciusz. Ce Kung erre
kifakadt. ..Hát tényleg nem lelhetek sehol nyugalomra>"
.De igen-szólt Konfuciusz. -Nézdcsakasokféle sírhan­
tot, és máris látod, hol van a megnyugvás!" ,,Bizonynagy
a halál! - mondta Ce Kung. - A nemes embernek meg­
nyugvás, a közönségesnek beletörődés." Konfuciusz így
válaszolt: .,Ce, látom, érted már. Mindenki örömtelinek
tudja az életet, ám keserűségére nem gondol. Tudják,
hogy az öregség halálos fáradtság, ám nem tudják róla,
hogy megbékélés is egyben. Úgv tudják, hogy a halál
borzasztó, ám arról, hogy megnyugvás is, már nincs tu­
dásuk."
Jen mester mondotta. .Milven magasztos is, ahogyarégi­
ektekintettékahalált! Azemberségeseknekmegnyugvás,
a hitványaknak beletörődés. A halál visszatérés. A régiek
így mondták: aki meghalt, az hazatért. Ha a halottat
hazatértnekmondjuk, az élőtvándorlónak kell hívnunk.
Aki vándorol, s nem tud a hazatérésről - hontalan bo­
lyong. Ha csak egy ember hontalan, az egész világ tudja,
hogy tévelyeg, ám ha az Ég alatti világban mindenki
elveszíti otthonát, már nincs, ki felismerné a tévelygést!
Ha valaki felkerekedik szülőföldjéről, rokonait s házát
hátrahagyva szanaszét kószál avakvilágban anélkül, hogy
visszatérne - miféle embernek tartsam őt? Avilág, bizo­
nyos, hogy megátalkodottnak mondja majd. Másvalaki
meg óvja hírnevét, nagyra értékeli képességeit, féltőn
ápoljajóhírét, ésfennhéjázvabüszkélkedikkiválóságával
szakadatlan - felőle ugyan mit gondoljak? Avilág, bizo­
nyos, hogy nagy tudású férfiúnak mondja majd. Hiába
egyformán tévelygő mindkettő, mégis az egyiket megbe­
csülik, a másikat megvetik. Csak a bölcs tudja, ki méltó a
becsülésre és ki amegvetésre."
1. AZÉGJELEIRŐL 13
I. [10.]
Valakieztkérdezte LieCétől: .Mester, ugyanmiértértéke­
led oly nagyra az ürességet?" .Az ürességen nincs mit
nagyra értékelni -válaszolta Lie Ce. - Nincs anyugalom­
hoz, nincs az ürességhez hasonló - mondta azután. -
Dicséretnemérintiőket.Anyugalombanésazürességben
biztos menedéket találunk, a szerzés és az adományozás
pedig csak összezavar minket. Aztán ha már valami dara­
bokra tört és szétesett. hiába a csűrés-csavarás az -ember­
séggel- és -igazságossággal-, mégse jön helyre tőle
.sernmi",
I. [11.]
JüHsziungmondotta: ,,Avégtelenmozgástésalakulást, Ég
és Földrejtettváltozásaitugyan ki lenne képes megragad­
ni? Hiszen mi amottmegfogyatkozik, itt már újragyarap­
szik, mi kiteljesül itt, újraelvész arrébb, alighogymegszü­
letik, máris elpusztul. E sürgés-forgást, hol minden elvá­
laszthatatlanul egybefonódik, ugyan ki lenne képes
megragadni? Az erők nem hirtelen kezdenek működni, s
a formák sem egyszeriben múlnak el. A kiteljesedés és a
károsodásismegragadhatatlan. Éppígyazemberis: szüle­
tésétőlhaláláigmegjelenésében,tudásábanésviselkedésé­
bennincskétnap, hogyegyformalenne-bőre, körmeés
haja alighogymegnőtt, máris elpusztul, és nincs, mi gyer­
mekkoraótaváltozatlanulugyanazmaradtvolna.Az átvál­
tozás megragadhatatlan, és csakmi végbement, arrólvan
tudásunk."
I. (12.]
Csibenéltegyember,akiamiattaggódott,hogyÉgésFöld
egyszer csak elmúlnak, és neki nem lesz majd hol élnie.
Nemtaláltseholnyugalmat, mégennisemtudottfélelmé­
ben. Volt aztán egy másik is, akit meg az első félelme
aggasztott. El is ment hozzá, és így okította: ,,Az Ég csak
felgyülemlett levegő", "és nincs oly tér, ahol levegő ne