Table Of ContentPÓSÁN LÁSZLÓ
A
Nétnet Lovagrend
története a
13. században
m
Debrecen
University
Press
Debrecen, 1996
1Hegjelent
Debrecen 1negyei jogú város
Ön1con1zányzatána1c
tánzogatásával.
©
PÓSÁN LÁSZLÓ
Media -
~fulti.plex
Debrecen University Press
4026 Debrecen, I~onvéd u. 17.
ISBN 963 02 9993 3
Tartalom
Bevezetés . „ „ „ „. „ .. „ „. „ „ „ „ .. „ „. „ .. „ .. „. „ „ .. „ „ „. „ .. „ „ „. „ „ „ „ „ „. .. 7
A Német Lovagrend korai története„.„.„ ..... „.„.„.„„„.„.„.„ .. „ 10
1. Az akkoni ispotálytól a lovagrenddé alakulásig „„„„.„„„„ .. „ 10
2. Kísérlet az önáfüí te1Titoriális hatalom megteremtésére:
a Német Lovagrend Erdélyben „„.„.„ .. „ ... „ .. „.„ .. „„„„„„.„„ 21
3. A Német Lovagrend az európai politikában „.„„„.„„„„„„.„„ 44
4. A Német Lovagrend belső szervezetének kialakulása és
társadalmi összetétele „ .. „ „ „„ .. „„„.„ .. „ „„„.„ „„„. „„„ .. „. „. „. 57
A balti-térség a 12-13. század fordulóján „„.„.„.„„„ .. „„„„„.„ 71
1. Livúnia „„„„„.„„ .. „„.„„„„„„.„ .. „„„„.„„„.„ .. „„„„„ ... „ .. „„.„. 71
2. Poroszország„ „ „ .. „ .. „. „ „ „ „ „ „. „ „ „ „. „ „ „ „ „ .„ „ „ „ ... „ „ „ „ „ „. „ „ 89
3. A porosz missziók.„„„.„„ ... „.„.„„„„„„.„„„.„.„.„.„„„„„„.„„. 107
Poroszország megh(>Clítása. „ „ „„„ .. „.„„„.„ .„.„ .. „ „„„ .„ .. „„ .. „ .„ 118
1. A Német Lovagrend behívása Kulmerlandra „„„.„.„„ .. „„ .. „. 118
2. A Lovagrend első évtizede Poroszországban (1230-1242) „„ 129
3. A Swantopolk elleni háború és az els6 porosz felkelés „„.„.„ 147
4. A keresztény litván királyság és a Lovagrend
katonai terjeszkedése .„.„ „ .„„ „ „.„ .. „ .. „„ „. „ „ „ .. „ „. „ „ „ .„„ „. 160
5. A nagy felkelés Livúniában és Poroszországban .„„„„„.„„„„ 179
6. Az utolsó porosz területek meghódítása és a Német Lovagrend
uralmának megszilárdulása „„„.„„„„„„„.„„„„„„„„„ .. „.„„„ 195
7. Pomerellcn bekebelezése és a nagymesteri székhely
áthelyezése Poroszországba .„.„„.„„„„.„ .... „.„„ .. „ .. „„„„„.„ 207
Utószó„ .. „„„ .. „ .. „.„„„„ ... „ .. „.„.„.„„„.„ .... „„„.„„„„„ ... „„ .. „„.„ 212
Forrá'lok és irodalom .„„.„„„„ .. „.„„„.„.„„„.„ ... „„.„.„„„„.„„. 215
Bevezetés
„A történetírást mindig jobban foglalkoztatja a kezdeteknek a kérdé
se, mint a hanyatlásé és a bukásé" - írja Johan Huizinga A középkor
alkonya című, sokat idézett könyve előszavában.! Jelen vizsgálödá
sunknak is a kezdetek kutatása a tárgya. A 13. században a pogány
balti törzsek ellen vívott majd egy évszázados véres háborúkban a kö
zépkori Európa egyik legsajátosabb berendezkedésű feudális állam
alakulata született meg: a Német Lovagrend szerzetesi-katonaállama.
E kötet a Lovagrend 13. századi történetét kíséri végig, elsősor
ban politika- és eseménytörténeti szempontból, s - jóllehet indokolt
lenne - nem foglalkozik a Lovagrend által létrehozott állam belső fel
építésével, jogrendjével, közigazgatásával, hadszervezetével, egyházi
struktúrájával vagy társadalmi-gazdasági viszonyaival. Ezeknek a
kérdéseknek a megválaszolása egyrészt még további részletes kutatá
sokat igényel, másrészt terjedelmüket tekintve is szétfcszítenék e kö
tet kereteit, így vizsgálódásunk megmaradt az eseménytörténet - re
ményeink szerint - árnyalt és részletes feltárásánál. Könyvünk egy
fajta bevezetés lehet a Német Lovagrend államának több szempontú,
későbbi bemutatásához, mcgvilágítván azokat a politikatörténeti fej
leményeket, melyek döntő módon befolyásolták e szerzetesi állam sa
játos struktúrájának a kialakulását. A témakör belső logikája miatt
azonban a vizsgált id6keret némileg mégis tágabb, mint egy évszá
zad: a 12. század utolsó évtizedét6!, azaz a Német Lovagrend alapítá
sától 1309-ig, a lovagrendi állam politikai-területi kereteinek kialaku
lásáig, a hödítás időszakának lezárulásáig terjedő időszakot öleli át.
A Lovagrend 13. századi történetét nem önmagában, mindcnt61
elkülönítetten, hanem a korabeli Európa hatalmi-politikai viszonyai
nak figyelembevételével mutatjuk be, dc - é11clcmszerűen - a balti
térségben folytatott tevékenységére helyezve a hangsúlyt. Jóllehet a
Lovagrend állama elsősorban Poroszországra alapult, vizsgálódá
sunkban a másik országrészre, Livóniára is kitekintünk. A szigorúan
vett politikatöi1énct mellett szükségszerűen szólunk a Rend belső fel
építésén)), társadalmi-etnikai összetételén)), a balti területeknek a Lo-
1 J. lluizinga, A középkor alkonya 3.
8
vagrend megjelenése előtti hclyzeténíl. gazdasági, társadalmi. vallási
viszonyairól és a korai missziós kísérletekről.
A Német Lovagrend politikatörténetével számos - els6sorban -
német és lengyel feldolgozás illetve tanulmány foglalkozik. A koráb
bi irodalom többsége döntően ideológiai-politikai alapállásböl viszo
nyult a témához. A német történetírás hosszú időn keresztiil a Rend
14. századi krónikásának, Peter von Dusburgnak a munkáját vette
alapul. Az általa közölt - részrehajlástól egyáltalán nem mentes -
híradások meghatározó módon befolyásolták a Német Lovagrend ál
lamának kialakulásáröl alkotott elképzeléseket. Ezek cls6sorban ab
ban egyeznek meg. hogy a Lovagrendet egy barbár és primitív po
gány környezetben kultúrahordozó, keresztény missziót teljesít(í ér
tékkel ruházták fel. A Rend szerepének megítélését gyakran az ex
panzív német külpolitika történeti megalapozottságának szándéka ha
totta át.2 A politikai indíttatású Wrténetírás Lengyelországban - tá
maszkodva a korábbi nemzeti érzelmű s elfogultságú szemléletre3 -
1945 után vált meghatározóvá. A második világháborút követííen a
lengyel történészek olyan „aktuális" kérdésekre kerestek választ a
több száz évvel korábban történteket kutatva. mint például hogyan
nyúlnak vissza a német militarizmus gyiikerei a kereszténység ellen
ségeivel szembeni harcot élethivatásul választó Német Lovagrend
hez, amely - úgymond - mindig ellenségesen viszonyult T, cngyelor
szághoz, és „ősi lengyel földeket" foglalt cl. sőt oly mérvű „csúszta
tásokra", a történeti események kronokígiájának figyelmen kívül ha
gyására is sor került, hogy a Német Lovagrend poroszországi állama
okozta Lengyelország széttagoltságát.4 A keletnémet történetírásban
vagy elhallgatták a Német Lovagrend katonai terjeszkedésének té
nyét, vagy pedig - igazodva a „szovjet tümb" szelleméhez - egyér
telműen agresszicíként mimísítették és elítélték.S
2 Vö. pl.: A. Brack111a1111, Kullurbcwcgung in Ostcuropa; M. Deelmmz, Dcr Dculschc
Riltcrordcn; E. lleri11J.1, Dcr Dculschc Rillcrordcn; J. Voigt, Gcschichle Prcusscns;
A.. Wi1111ig, Dcr Dcutsche Rittcrordcn
3 UI. pl.: W. Ketrzy11ski, 0 powolaniu Krqzakúw przez ks. Konrada; W. Ketrzynski,
Dcr Deutsche Ordcn und Konrad von Masowicn
4 Vö. pl.: K. G6rski, Zada.mia hisloriografii polskicj na Pomorzu; K. G61;fki, Panslwo
krzyzackie w Prusach; K. Górski, Krútkie dzicjc prus Wschodnich; G. l.abwla,
Wiclkie Pa.morze w dzicjach Polski; II. Lowmianski, Stosunki polsko-pruskie
5 Vö. pl.: Dcutsche Geschichle, Bd. l.; Deulsche Gcschichle, Btl. 2.; L. Stem-E.
Voigt, Dcutschland
9
A Német Lovagrend történetét áttekintő, összefoglalö jellegű mű
vek sorát Johannes Voigt 1828-ban napvilágot látott háromkötetes
munkája nyitotta meg, mely hosszú időre meghatározó hatást gyako
rolt a későbbi német történetírásra. Az 1930-es évek elején Christian
Krollmann írt összefoglaló politikatörténeti munkát a Német Lovag
rcndr61, melyben részletesen ismertette a Rend történetére hatást gya
korolt politikai-katonai fejleményeket, összefüggéseket. Őt követve
Nyugat-Németországban és Ausztriában az 1950-es évek második
folétől egyre több. a Német Lovagrend történetét átfogóan bemutató
munkák születtek.6 Az 1970-es évekt()J a lengyel tö1ténetírás is kezd
te lassan levetkezni a kizárólagos ideológiai és politikai megalapo
zottságát és a források alapján árnyaltabban mutatta be a I ,ovagrend
tfüténetét. 7
A Német Lovagrend történetével foglalkozó, különböző idó1)en
íródott német és lengyel történeti irodalom azonban - némileg ellent
mondva Huizinga megállapításának - elsősorban a Lovagrend virág
korát, a 14-15. századot tárgyalja részletesebben, a 13. századnak jó
val kisebb teret szentel. A viszonylag gazdag szakirodalom, számos
oklevél, korabeli évkönyv és krónika felhasználásával készült mun
kánkban a kevesebb figyelmet kapott 13. századi eseményeket mutat
juk be, hogy árnyaltabb és több részletre is kitekint() képet kapjunk a
Német J, ovagrend els6 évszáz.adáról, felemelkedésének történctér61.
6 Ld. pl.: M. Tumler, Dcr Dcutsche Ordcn; M. Tumler-U. Arnold, Der Deulsche Or
dcn; II. Boockmann, Der Dcutsche Ordcn; D. Zimmer/ing, Dcr Dcut~chc Rittcr
ordcn
7 PI.: K. G6rski, L'Ordine teutonico; K. G6rski, Zakon Krzyzacki
A Német Lovagrend korai története
1. Az akkoni ispotálytól a lovagrcnddé alakulá<o;ig
A Német Lovagrend korai történetére vonalkozó legfontosabb foITás,
a Narratio de primordiis ordinis Thetttonicil alapján a historiográfiai
hagyomány a Német Lovagrend alapítását a harmadik keresztes had
járat idejére teszi. A Narratio leírása szerint 1192-bcn, Akkon oslro
makor brémai és lübecki zarándokok egy ispotályt alapílottak a To
ron-dombon, a Miklós-temető mögött. A Szűz Máriáról elnevezett
ispotály jövőbeni védelmét és támogatását Sváb Frigyes herceg vál
lalta. Az alapítást az indokolta, hogy az Akkont oslromló keresztény
seregnél egyetlen ispotály sem volt.2 Ez utóbbi állítás mindenképpen
hihetetlennek tűnik, hiszen elég csak a Johannita Rend méltán híres
ispotályaira gondolni, ahol a kor színvonalának megfelelő képzett
ségű orvosok, gyögyszerészek és ápolók gondoskodtak a betegekr(íl
és a sebesültekr(íl,3 Marie-Luise Favreau szerint a Narratio ezen állí
tása inkább arra vonatkozik, hogy csak az oslromlö keresztény erők
között külön táborozó németeknek nem volt ispotálya.4
A korai időszakra vonatkozó egyéb - noha igen szűkös - fonás
anyaghöl azonban mm következtelhetünk, hogy a német ispotály lét
rehozása nem kényszerűségM1, az ostromlök sebesültjeinek ellátása
érdekében tüitént. 1190. szeptember közepén ugyanis, még a Sváb
Frigyes vezette német keresztes had megérkezése előtt, Guido jeru
zsálemi király egy házat adományozott a német ispotálynak amellett
az épület mellett, mely már az ispotály tulajdonában volt.5 Az oklevél
szerint tehát az akkoni német ispotály már 1190-ben létezett, sCít
ingatlannal is rendelkezett. Í~rdekes, hogy maga a német lovagrendi
hagyomány is, ellentétben a Narratio leírásával, 1190-re teszi az is
potály megalapítását. Az Annalista Thorunensis például ezt írja: ,,l\n
no 1190 incepit orda dominomm domus Theutonicorwn ".6
1 Narratio, SRP III.
2 Uo. 710-712.
3 R. Pörtner, A Szent Sír lladművclet 589-593.
4 M-L Favreau, Frühgeschichte <les Deulschcn Ordcns 41.
5 Tabulae, Nr. 25.
6 Annalista Thorunensis, SRP III. 57.
11
Feltehetően ennek hatására egy lengyel évkönyv, a Rocznik Kra
sinskich is hasonlóan tudósít: ,,Anno domini 1190 Ordo Cruciferorwn
statuitur". 7 Az akkoni német ispotály alapításának pontos dátuma
tehát nem ismeretes. Az biztos, hogy megalapítására még Guido de
Lusignan király adománylevele előtt sor került, dc ez semmiképpen
sem lehetett 1189 augusztusa, azaz az ostrom megkezdése ehítt. 8
A bizonytalan kronológiai adatokon túlmenően a források az ala
pítás körülményeirö1 is eltérően tudósítanak. A Narratio szerint a né
met ispotály alapítöi „viri de civitatibus Brema et l.11becke" voltak.9
Guido király oklevelében azonban ez olvasható: „magister Sibrandi,
qui hoc hospitale incepit et edificavit in obsidione Accon".10 Az ter
mészetesen elképzelhető, hogy az oklevél szerint alapítö Sibrandi
mester a brémaiak vagy a lübeckiek közé tartozott, érdekes viszont,
hogy a német lovagrendi hagyomány a Narratio keletkezése idején
már nem ismerte Sibrandi személyét. A Narratio am)l tudösít. hogy
Sváb Frigyes herceg az akkoni német ispotálynak átengedte káplán
ját, Konradöt, és kamarását, llurchardot.11 Azt sem hagyhatjuk azon
ban figyelmen kívül, hogy a lovagrendi írásbeliség csak 1198-tól. a
lovagrenddé alakulástöl tartotla pontosan számon a főbb tisztségvise-
16ket, korábbröl semmi biztosat sem tuclhatunk.12 A Narratio által
közölt adatok megbízhatósága szempontjáböl természetesen nem
mindegy, hogy ez. a Lovagrend korai Wrténctére vonatkozó legfonto
sabb fonás mikor keletkezett. Ez annál is inkább fontos, mert a Rend
legjelentősebb krónikása, Peter von Dusburg nagymértékben erre tá
maszkodva írta meg a 14. században a Német Lovagrend korai törté
netét, s az 6 nyomán ez került be a szakirodalom többségébe is.13
Max Perlbach, s 6t követve Marian Tumler 1204-1211 közzé datálta
a Narratio kelctkezését.14 Hans Grumblat és Kmt Forstreuter szerint
7 Rocznik Krasinskich, PDP III. 131.
8 D. Zimmerling, Dcr Dcutschc Riltcrordcn 29.; U. Arnold, Frühzeit <les Dcutschcn
Ordcns 83.
9 Narratio, SRP III. 712.
10 Talrnlae, Nr. 25.
11 Narralio, SRP III. 712.
12 U. Arnold, Frühzeit des Dcutschen Ordcns 84.
13 G. Labtula, Qucllen der "Preussischcn Chronik" 137.
14 Vö. M. Perlbach, Übcr die Narratio 387-392. itt a 388.; M. Tumler, Der Deutsche
Ordcn 585.
12
a foITás az 1230-as évek elején született.15 Walther Hubatsch16 1240,
Udo Arnold pedig 1244 utánra datálja a Narratio megírását.17 Az
újabb kutatások tehát (Forstreuter, Hubatsch, Arnold) az akko1ú ispo
tály alapításához viszonyítva majdnem fél évszázaddal későbbi kelet
kczésűnek vélik a Narratio szövegét. Megbízhatóbb adatokat csak az
igen gyér korabeli okleveles anyag nyújthat.
Guido király már említett 1190. szeptemberi oklevelében „magis
ter Sibrandus" szcrepel.18 A Johannita Rend nagymesterének 1192.
február 2-i oklevelében azonban már ez olvasható: ,,frater Gerardo
mag istro hospi talis Alemannorum, qui est in Accon" ,19 Hat nappal
kést>bb Guido király újabb adományt adott a ,jratri Curando, hospi
talis Alemannomm preceptori" néven szereplő elüljárönak.20 A né
met ispotálynak Henrik champagne-i gróf által adott 1193. februári
adománylevélben az ispotály vezetőjeként a következ(} személy sze
repel: „Henrico hospitalis Alemannorum in Accon priori".21 Egy
1194 októberében kelt oklevélben ugyanez olvasható: „Henriro, ecc
lesie Alemannomm, que est in Accon, priori''.22 1195-ben. a thürin
giai tm1ománygróf egyik oklevelében a tanúk kOzött „Ulrirus magis
ter Theutoniri hospitalis" szerepelt.23 Bernhard Sommcrland szerint
ez a bizonyos Ulricus magister a hallci rendház elöljárója voit.24
Karl H. Lampe azonban úgy véli, hogy Ulricus mester nem lehetett a
hallci rendház vezetlíje, me1t Halleban az clsli rendházat csak 1200
körül alapították. Szerinte az oklevélben szerep}(} személy az akkoni
ispotály elöljárója volt, aki egy új keresztes had toborzása iigyében
tartózkodott német földön.25 1196 márciusában, amikor az ispotály
újabb adományban részesült, ismét egy Heinrich nevű elöljáróról
esett szó: ,Jratri Henrico, domus hospitalis Alemannor111n in Accon
15 ll. Grumblat, Urkundcn Friedrichs II. 385-422. itt a 422.; K. Forstre11ter, Dcr
Dcutschc Ordcn am Miltclmecr 18. a 18. Jábjegyzet
16 W. l/ubatsch, Monlfort 166. a 10. lábjegyzet
17 U. Arnold, Frühzcit dcs Deutschen Ordcns 89.
18 Tabulac, Nr. 25.
19 Tabulac, Nr. 26.
20 Tahulac, Nr. 27.
21 Tabulae, Nr. 29.
22 Tahulae, Nr. 30.
23UBT1. Nr. 1.
24 B. Sommerland, Dcr Dculsche Ordcn in Thüringen 5.
25 K. H. Lí1111pe, Rczcnsion zu Sommerland 343.
13
preceptori".26 1198-ban, a lovagrenddé történő átalakuláskor a német
ispotály elöljárójaként a források Heinrich Walpot személyét nevezik
meg. A Canonici Sambiensis Epitome Gestarum Prussie (Cap.4.) le
írásában például ez olvasható: „Primus magister generalis Heynricus
Walbote".21 Marie-Luise Favreau szerint az 1192. évi oklevélben
szerephí „praeceptor Curandus" azonos lehetett „magister Gerar
dus"-szal, azaz a Curandus nem más, mint a Gerardus elírása. 1193 és
1198 között pedig a német ispotály vezetője egy bizonyos Heinrich
prior vagy Heinrich praeceptor volt.28 Ezt a véleményt rajta kívül
még többen is osztják, mint például Marian Tumler,29 Walthcr Hu
batsch,30 vagy Kurt Forstreuter.31 Udo Arnold azonban úgy véli,
hogy a Heinrich név többszüri ehífordulásából nem következik szük
ségszerűen, hogy ugyanazt a személyt feltételezzük a nevek mögött,
hiszen a korban a Heinrich név nagy népszerűségnek örvendett és
gyakran előfordult. 1193-ban és 1194-ben egy Heinrich prior fordult
el6 a forrásokban. 1196-ban Heinrich praeceptor, 1198-ban pedig
Heinrich magistcr. Udo Arnold szerint az elténí titulusok mögött
más-más személyeket kell feltételeznünk. A Füldközi-tenger térségé
ben a magistcr vagy a preceptor körülbelíil ugyanazt az elöljárói tiszt
séget jelentette, a prior cím azonban csak papi személyt illetctt.32
Hogy a prior és a magistcr I praeceptor mennyire clténí jelentésűek,
azt egy 1202. évi példa is bizonyítja: a Német Lovagrend palermói
rendházának elöljárója ,,magister et prior" volt.33 Heinrich prior te
hát nem lehetett azonos Heinrich pracccptorral, dc az már clképzcl
hct6, hogy az 1196-ban említett Heinrich praeceptor azonos az 1198-
ban szcrepk> Heinrich Walpot-tal, a Német Lovagrend első mesteré
vel. Udo Arnold szerint a lovagrenddé válásig az akkoni német ispo
tály vezetői a következők voltak: 1190-ben Sibrand, az alapító, 1192-
ben már egy bizonyos Gerhard testvér, 1193-94-ben Heinrich prior,
1195-bcn Ulrich mester, 1196-tól pedig már az a Heinrich pracccptor,
26 Tabulac, Nr. 32.
27 Canonici Sambicnsis, SRP l. 281.
28 M-L. Favreau, Frühgcschichtc des Dculschen Ordcns 48.
29 M. Tumler, Dcr Dcutschc Orden 30.
30 W. llubatsch, Monlforl 173.
31 K. Forstreuter, Der Dcutche Ordcn am Mittclrncer 22.
32 lJ. Amold, Frühzcit dcs Dcutschcn Ordens 87.
33 K. Militzer, Entstehung der Dcutschordcnsballeien 28.
